Kerekasztal beszélgetés a fenntartható vendéglátásról

 

2020. február 6-án került megrendezésre a Fenntartható vendéglátás és helyi alapanyagok beszerzése című kerekasztal beszélgetés a Felelős Gasztrohős szervezésében. A rendezvényen Dr. Kasza Gyula, a Nébih Maradék nélkül programjának vezetője is részt vett, olyan, a fenntartható vendéglátás területén aktívan tevékenykedő szakemberek társaságában, mint Bajor Zsófia, a Mezna alapítója, Dr. Lugasi Andrea, a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának dékánja és Varga Judit, a Felelős Gasztrohős igazgatója, valamint Felcser Dávid, a pécsi Reggeli tulajdonosa és Őry Barnabás, a Cserhát Biokert gazdája.

 

Az eszmecserén szó esett arról, megéri-e fenntartható vendéglátósnak lenni, milyen lehetőségeket látnak az élelmiszerfeleslegek adományozására, milyen követendő, jól működő nemzetközi példákat ismernek, és vajon miért pazarolunk több élelmiszert napjainkban, mint 100 évvel ezelőtt.

 

Azzal kapcsolatban, hogy megéri-e fenntartható vendéglátósnak lenni, a legtöbben a belső motivációt hangsúlyozták az anyagi szempontokkal szemben. Fontos számukra, hogy tevékenységükkel másokra is hatással vannak, hiszen mindazok, akik testközelből is megismerik az élelmiszerelőállítás kissé fáradságos oldalát, máris sokkal nagyobb értékként tekintenek az élelmiszerekre. Ezt a jelenséget a Nébih Maradék nélkül programjának kutatási eredményei is alátámasztják.

 

Az élelmiszerpazarlás mértékének növekedése mögött az húzódhat meg, hogy napjainkban keresetünk sokkal kisebb hányadát költjük élelmiszerekre, mint 100 évvel ezelőtt. Tehát annak idején sokkal többet kellett dolgozni 10 darab tojásért, mint most, így ha ma élelmiszert kell kidobnunk, nem annyira fájó számunkra az anyagi veszteség.

 

Az élelmiszerfeleslegek adományozásával kapcsolatban mindenki egyetértett abban, hogy az élelmiszerbiztonsági szempontokat mindenképp szem előtt kell tartani, hiszen az egészség védelme az elsődleges. Éppen ezért csak olyan élelmiszert szabad adományozni, amelyet bárki jó szívvel elfogyasztana. Dr. Kasza Gyula hangsúlyozta, hogy a vendéglátásban sem tilos az élelmiszeradományozás, de szabályokhoz van kötve: tányérmaradékot például szigorúan tilos felajánlani ilyen céllal. A legnagyobb problémát ugyanakkor a karitatív szervezetek kapacitásproblémája okozza, ugyanis nem áll rendelkezésre kellő számú önkéntes kisebb adag élelmiszerek eljuttatására. Dr. Lugasi Andrea tapasztalatai szerint is van lehetőség a cateringben megmaradt ételek adományozására, hiszen munkája során számos pozitív példával találkozott már.

 

A rendezvény végén a kerekasztal résztvevői a gyermekkori szemléletformálást és a hatékony ismeretátadást emelték ki a számukra legfontosabb területként. Az iskolakertek létrehozása, vagy a szezonális termékek előnyben részesítése mind-mind ehhez kapcsolódó célként fogalmazódott meg a résztvevők körében.