Sziasztok! Én Banán Béni vagyok. Jelenleg egy kukásautón tartok az ételmaradék feldolgozó felé. Több barátommal együtt vagyok itt. Elmesélem neked az életem történetét. Előre szólok, hogy nem lesz minden pillanata élvezetes.
Indiában születtem egy banánfán. Hónapokon keresztül növekedtem. Zölden szedtek le, mert mi banánok így vészeljük át a hosszú utazást, nehogy túlérettek legyünk. Rengetegen voltunk, ezért nem minden banánbarátom szüretelték. Ők egy idő után elrothadtak és már nem voltak ehetőek. Szóval mentek a kukába. Minket, akiket le tudtak szedni mosás után kiválogattak, osztályoztak és fürtökbe vágtak. Speciális hűtött konténerekbe kerültünk, amelyeket 13 -14°C-os hőmérsékleten tartottak. Vonatokkal és teherautókkal a kikötőbe szállítottak. A konténernek nem volt ablaka, ezért nem láttam jól, de hallottam, hogy az kiabálják, hogy rakjátok fel a konténereket a hajóra. A vízijárművel átszeltem a tengereket. Csak úgy hasítottuk a vizet. Az út 3-4 hétig tartott. Végül megérkeztünk Koperba. Ez a város Szlovéniában található, de még hosszú út volt Magyarországig. A teherautó, amiben én utaztam rengeteget zötykölődött, hánykolódott. Már majdnem rosszul voltam, amikor megérkeztünk az érlelő üzembe. Itt egy különleges gázzal (etiléngázzal) érleltek minket. Pár nap alatt végeztünk, és én a zöld ruhám helyett szép sárga ruhába öltöztem. Szerintem ez a szín sokkal jobban illik hozzám. Újra ládákba kerültünk és hamarosan Győrbe érkeztünk. Az Aldiba vittek minket. Nem én voltam a legérettebb, ezért nem engem vásároltak meg elsőnek.
Egy szép napon, amikor már nagyon untam a várakozást, akkor egy kedves kisfiú, Tomi leemelt a polcról. Nagyon örültem neki. Végre valaki elvisz! Már láttam egyet s mást a nagyvilágból, de boldog voltam, hogy újabb kalandokra indulhatok. Tomi betett a bevásárlókocsiba. Az anyukájával és a kisöccsével együtt vásárolt. Vettek még fánkot, pudingot, kiflit, almát és sonkát. Sok új barátom lett. Igaz, ők nem voltak banánok, de azért jól esett a társalgás. Fánk Fanni és Kifli Kristóf már jártak a meleg sütőben. Sonka Sándor és Puding Pál már járt a hűtőszekrény hideg belsejében. Alma Anna ugyanarról a pultról származott, ahonnan én, ezért nem volt sok mesélnivalója. Ezután a pénztár felé vettük az irányt. Bevallom, kicsit drágának tartottam magam, de ezt nem én döntöm el. A fizetés után az autóhoz indultunk. Egy üvegfalhoz értünk, ami középen el volt választva. Ez az üvegfal kettévált, amikor odaértünk hozzá. Átmentünk rajta és mögöttünk újra üvegfallá alakult át. Netán varázslattal működik? Erre sosem fogok rájönni. Kiértünk a boltból és egy parkolóban találtam magam. Mivel nem ezen az ajtón jöttem be, ezért nem tudtam, hogy hol vagyok. Rengeteg autó volt itt, kíváncsian vártam, hogy melyikkel fogunk elmenni. Végül megálltunk egy szép kék Ford S-Max mellett. Először táskákba pakoltak, majd az autó csomagtartójába. Gyors tempóban haladtunk valamerre. Körülbelül 20 perc alatt elértük az úticélunkhoz. Az útvonalat nem láttam, mivel én a csomagtérben voltam. Éppen annyira láttam ki, hogy lássam melyik településen vagyunk. A falut Ágostonfalvának hívták. Elfelejtettem mondani, hogy olvasni is tudok. Bekanyarodtunk a Boldogság utcába. Végül megálltunk egy sárga ház kapuja előtt, aminek piros volt a teteje. 58-as szám volt a ház falán. Szerintem ez azt jelenti, hogy ez a ház az 58. az utcában. A kapu valami láthatatlan erő hatására megmozdult. Lassan, de biztos tempóban kinyílt. Az autó begurult az udvarra, majd megállt. A kapu újra mozogni kezdett. Elindultunk és begurultunk a ház mögötti garázsba. Ez is egy láthatatlan erő hatására mozogni kezdett. Most már biztos voltam benne, hogy megérkeztünk az úticélunkhoz. Tomi, a kisöccse és anya kiszálltak az autóból és felnyitották a csomagtartót. Kivették a táskákat, amikben én és az élelmiszerek utaztunk. A sötét csomagtartóban töltött idő után elég világos volt az udvaron. Bementünk a házba. Egy kisebb előszoba fogadott bennünket. Tomi, a kisöccse és anya levették a cipőjüket, és néhány percre otthagytak minket. Nem éreztem magam magányosnak, mert ott voltak az élelmiszerbarátaim. Jó érzés barátkozni. Aki épp a történetemet olvassa, és nincsenek cimborái, annak javaslom, hogy szerezzen. Most térjünk vissza a sztorimhoz. Tomiék visszajöttek, felemelték a táskákat és elindultunk a konyha irányába. Odabent lerakták a szatyrokat. Elkezdtek kipakolni belőlük, de csak Tomi és anya, mert Lackó, Tomi kisöccse csak ott lábatlankodott. Anya elküldte a nappaliba, hogy inkább a kisautóival játsszon. Eközben Tomi rakodott ki a táskákból. Amikor rám került a sor, és elhagytam eddigi helyemet, a hűtőszekrénybe raktak. Örültem, hogy kijöhettem a szatyorból. Mivel én nem vagyok olyan kemény, de olyan puha sem, ezért a táskában középtájon foglaltam helyet. Kicsit nehezek voltak a puha ételek, ahhoz képest, hogy nálam puhábbak. A hűtőszekrényben olyan hideg volt, ahogy Sándor és Pál elmesélte. Sokkal hidegebb, mint a pulton, ahol várakoztam. Egy kis idő elteltével hozzászoktam az itteni hőmérséklethez. A hűtött élelmiszerekkel hamar összebarátkoztam. Jófejek voltak. Volt köztük egy „őrfül” is, akinek az volt a dolga, hogy füleljen. Ha egy ember kinyitja a hűtőajtót és meglátja, hogy élnek az élelmiszerek, akkor eléggé ki lenne akadva. Így elkezdtünk bulizni. Mindenki táncolt és jól érezte magát, de az „őrfül” közbeszólt. „Jönnek az emberek! Mindenki menjen vissza a helyére! Nincs sok időnk.” Gyorsan rend lett. Az élelmiszerek úgy tettek, mintha nem is élnének. Most már tisztán lehetett hallani, hogy valaki járkál a hűtőszekrény körül. Pár percig így maradtunk. Az „őrfül” jelentette, hogy elmúlt a veszély. Így ment ez jó néhány napig. Közben voltak olyan esetek, hogy kinyitották a hűtőt, de csak beraktak vagy kivettek valamilyen élelmiszert. Egy napon valamilyen okból elkezdtem barnulni és fájni kezdtek a foltok. Itt vagyok már több mint egy hete, de még sosem láttam vagy éreztem ilyet. Rémes volt. Sajt Sára azt mondta, hogy ő hallott erről egy pletykát.
-A gyümölcsök egy idő után elkezdenek megromlani – mondta. – A természet újrahasznosítja önmagát. Eddig azt hittem, hogy ez valami vicc, de már látom, hogy nem az.
-Szóval ilyen állapotban leszek életem végéig. Ez elviselhetetlenül rossz érzés.
-Sajnos még romlani fog az állapotod. Belőled már csak banánturmix lehet. Vagy még az sem.
Legnagyobb sajnálatomra az történt, amit Sára mondott. Egyszer anya kinyitotta a hűtőszekrényt és elkezdett kutatni benne. Meglátott engem és szerinte már nem voltam ehető, mert túl barna lettem. Kidobott a kukába. Nagyon szomorú voltam. Gyerekként az volt az álmom, hogy én leszek a legfinomabb banán a banánok közt, de ez már sose teljesülhet. A kukát pár nap múlva kiürítették.
Így kerültem fel a kukásautóra. Kíváncsiak vagy rá, hogy mi lehetett volna, ha még a barnulás előtt kivesznek a hűtőszekrényből? Elmeséljem, hogy mire gondoltam? Szuper!
Ott vagyok a hűtőszekrényben. Éppen bulit tartunk, de az „őrfül” közbeszól, hogy jön valaki. És az a valaki éppen a hűtőszekrény felé tart. Egyre közelebb jön. Egyszer ideér és kinyitja a hűtőajtót. Kiderül, hogy csak anya volt. A gyerekek épp uzsonnázni készülnek. Anya szerint fontos az egészséges táplálkozás, ezért most gyümölcsöt fognak enni. Kivesz engem és Annát. Ő nem mutat nagy izgalmat a történtek után. Igazából ő nem sok érzelmet mutat az arcán. Szóval anya megmos minket és kirak a konyhapultra. Elővesz egy kést, hogy felszeleteljen bennünket. Mivel a gyümölcsöket néha fel szokták szeletelni, ezért kifejlesztettünk egy szervet, hogy ha elvágnak minket, akkor ne szenvedjünk, hanem osztódjunk. De ha megeszel ne félj! Belső szerveink vannak, de úgy érzed, hogy te egy sima banánt eszel, aki nem él. Na szóval anya felszeletel bennünket és tányérra rak. Odavisz minket az asztalhoz. Tomi és Lackó örömmel fogadja a gyümölcstálat. Hozzászoktak, hogy néha nem ehetnek csokoládét és egészségtelen ételeket. Elkezdik enni a gyümölcstálat. Látszik rajtuk, hogy ízlünk nekik, mert egyre csak falják az ételt. Örülök, hogy valakinek ízlek.
Ez az én elképzelésem, hogy hogy érhetne véget az életem. Két boldog gyermek gyomrában. Sajnos ez velem már nem történhet meg, de még más banánoknak van esélye. Nekik sok szerencsét kívánok. Legyenek szép emlékeik.