Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Zolinak hívtak, és volt neki egy nagyon különleges plüssrókája. A róka kívülről csak egy nagyon cuki, ölelni való játék volt, de valójában egy igazi szuperhős! Úgy hívták: Ribizli, az ételmentés hőse! Ribizli mindig Zoli hátizsákjában lapult napközben, de ha azt érezte, hogy ehető ételt dobnak ki a kukába valahol a közelben, már szólt is barátjának, hogy lépjenek akcióba. Egyik este, vacsora után, anyukája eltette az ételt, de a tányérokon maradt pár jó falat. Egy kis rizs, egy fél fasírt, és három szem zöldborsó. „Úgysem lesz már jó holnapra…” – gondolta, és a szemetesbe söpörte őket. Ebben a pillanatban hideg szél suhant át a konyhán, a lámpa pislákolni kezdett, és a szemetesből sötét köd gomolygott elő.
–Hörrhörr! – hörögte egy mély hang. – Köszi a vacsorát!
A kukából egy óriási, szürke-fekete alak bújt elő. Hatalmas volt, ragacsos, büdös és undok.
–Én vagyok Bűzös Bá! – mordult fel. – Minél többet dobtok ki, annál erősebb leszek!
Zoli megtántorodott ijedtében, de ekkor a hátizsákja megremegett, és Ribizli egy tripla szaltóval ugrott ki belőle.
–Ne olyan hevesen, Bűzőske! – szólt magabiztosan. – Ebben a konyhában nem te vagy a főnök!
Bá csak nevetett, és egyre nagyobbra nőtt.
–Már régóta gyűjtöm a pazarlás erejét! Senki sem figyel, mindenki kidobja, ami neki nem kell, nem elég friss vagy feleslegesnek gondolja.
Ribizli Zolira nézett.
–Segítened kell! Csak együtt tudjuk meggátolni a szörnyet!
Zoli bólintott.
–Mit tegyünk? – kérdezte.
–Készítenünk kell három mentett fogást! Olyan ételeket, amit már majdnem kidobtatok, de mi most megmentjük. Ezek visszagyengítik Bűzös Bát!
Zoli azon nyomban keresgélni kezdett.. A hűtőben talált is egy kicsit fonnyadt uborkát, egy megbarnult banánt, pár szem tegnap főtt krumplit, egy magában árválkodó virslit, és egy félig befejezett joghurtot.
–Készítsünk belőlük paprikás krumplit,uborkasalátát és banános palacsintát!! – kiáltotta.
Ahogy elkészült az első mentett étel, Bá megremegett. A másodiknál hörögni kezdett. A harmadiknál pedig…
–Neeeee! Ez túl finom! – ordította, és egy szippantásra eltűnt a szemetes mélyén.
A konyha újra világos lett. A levegőben finom illatok szálltak, és Zoli büszkén nézett Ribizlire.
–Megcsináltuk – mosolygott Zoli és megsimogatta Ribizli puha füleit. – Többet nem pazarolunk!
Ekkor anyukája lépett be a konyhába, megérezte az illatokat, és meglepetten felkiáltott:
– Micsoda mennyei illatok! Ezeket te készítetted, kisfiam?
– Igen, de volt egy kis segítségem is. – kacsintott a rókára – Mától fogva tartsunk minden vasárnap ételmentés-napot! Tudod, Anyu, minden megmentett falattal nemcsak ételt, hanem a Föld egy darabkáját is megóvjuk.
Így lett a családnak új szokása: minden héten Mentőmenü-nap. A hűtő ajtajára pedig egy kis felirat került: „Gondolkodj, mielőtt kidobod”
A világot nem mindig karddal mentik meg, néha elég egy banános palacsinta is.
VÉGE