Egyszer volt hol nem volt ,volt egyszer egy kis krumpli, akit Jocónak hívtak. Egy burgonya földön született pár testvérével együtt nyár közepén egy napsütéses napon. Ahogy nőtt növekedett egyre jobban várta hogy friss vizet kapjon minden nap. Mikor már Jocó és társai szép nagyra nőttek kiásták őket a földből. Jocó bizony már nagyon várta ezt a napot!
-Végre kijöttünk a sötét föld alól!-mondta és nyújtozott egyet.
-Hát igen , de most vajon hová visznek minket?- érdeklődött Dezső.
-Hát majd kiderül!-felelte egy másik krumpli fittyet hányva a sorsára.
Jocó egy furgonban zötykölődésre ébredt.
-Hol van Dezső?-kérdezgette a ládában lévő társait.
-Azthiszem őt egy másik furgon vitte el!
-Nem hiszem el!-mondta elszontyolodva.
De nem volt sokideje szomorkodni mivel kinyitották a furgon ajtaját és kiemelték őket onnan és egy élelmiszert gyártó üzembe vitték át a teli ládákat.
Feltették őket egy futószalagra.
Majd Jocó egy ismerős arcot látott meg.
-Dezső?
-Jocó!-De jó hogy újra látlak!
-Mitörtént veled?-Olyan más a külsőd.
-Hát igen, meghámoztak és megmostak!-Frissítő érzés volt!
-De jó lehetett!-Viszont úgy érzem indulnom kell, szia Dezső remélem még találkozunk!
-Ég veled Jocó!
Jocó el is indult kalandjára. Szétválogatták őket és már indultak is tovább. Ő volt a következő a mosásban és a hámozásban. Szerencsére tökéletes burgonya volt ezért mehetett is tovább a szeleteléshez. Szép csíkokra felvágták, belőle hasábburgonya lett. Majd miután minden folyamat befejeződött lefagyasztották őket hogy finom tartósak legyenek és azután szép színes csomagolásokat kaptak.
-Alig vártam már hogy bekerüljek egy zacskóba!-ami kis krumpli főszereplőnk álma beteljesült ,de sajnos itt még nem tudta mi vár rá.
Pár nap múlva meg is indult egy teherautó a nagy város üzletébe Jocóval. Utána már be is került a bolt hűtőszekrényei közé és boldogan várta hogy valaki megveszi majd. Egy napon egy anyuka lépett be a bolt ajtaján.
-Hol találom a legfinomabb hasábkrumplikat?-kérdezte mogorván.
-Arra tessék.-felelte egy boltieladó .
Az anyuka oda lépett a hűtőszekrény elé ahol Jocó lapult a sok krumpli közt. Fintorogva nézegette őket majd egyszer csak megcsillant a szeme az elbújt kis zacskón.
-Ez jó lesz!-mondta ,felkapta a zacskót és továbbment.
Mikor haza értek Jocót egy tágas és sok étellel teli hűtő fogadta. Majd egy hang szólalt meg.
-Jocó?-Te vagy az?
-Dezső?-Látom faragtak még a külsődön!-szólt nevetve.
-Hát tudom, üdv a hűtőbe!-Ezután még sokat beszélgettek majd egy különös alak nyitotta ki a hűtőt. Nem a zsémbes anyuka volt hanem egy fiatal kisfiú aki még fel sem érte a hűtő felső polcát. Megragadta Jocót aki még békésen szunyókált és a konyha szekrényre rakta. Nehézkesen a fiú begyújtotta a tűzhelyet és a kis krumplik csak burultak bele a serpenyőbe és élvezték a sercegő olaj melegét. Majd kis idő múlva a fiú felkiáltott és ezt mondta:
-Nem kellett volna ennyit raknom!- Nekem annyi! Egyedül mind nem tudom megenni! -szomorkodott de egy briliáns ötlet jutott eszébe.
-Áthívom a többieket! -jelentette ki örömmel.
Pár óra múlva gyereksereg jelent meg a bejárati ajtónál.
-Hát itt vagytok végre! -Gyertek gyorsan mielőtt kihűlnek a krumplik!
A kistársaság leült az étkezőasztalhoz és nyugodtan elfogyasztották a kis krumplikat így nem vesztek kárba, és Gömbi cicáé lett az utolsó falat. Te is szereted a sültkrumplit?