Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös manó, akit Jenőnek hívtak. Nem volt ám akármilyen manó! Jenő testét ételmaradékok alkották – egy kis krumplihéj itt, egy fél szelet kenyér ott, és némi szikkadt sajtdarab a fülénél. És ami a legfurcsább volt: minél több ételt pazaroltak el az emberek, annál nagyobbra nőtt. Már akkora volt, hogy a fejét beverte a falu harangtornyába!
A faluban élt egy kisfiú, Dávid, aki nagyon nem szerette, ha étel kerül a szemetesbe. Tudta, hogy az élelem érték, és nem szabad pazarlással bánni vele. Elhatározta, hogy véget vet Jenő növekedésének – nem haragból, hanem segítő szándékkal. Azt szerette volna, ha Jenő újra a régi, kicsi és mókás manó lesz. Dávid összefogott barátaival. Körbejárták a házakat, kinyitották a hűtőket, kamrákat, és összegyűjtötték a megmaradt, de még felhasználható ételeket: ráncos almát, kicsit puha paradicsomot, megszáradt kenyeret. Együtt főztek belőlük új finomságokat: almás lepényt, kenyérpudingot, zöldségleveseket. “Maradék Fesztivált” rendeztek, ahol mindenkit vendégül láttak – a falu apraját és nagyját, sőt még Jenő manót is.
Jenő mohón habzsolt, szinte eltűnt a tányérjába szedett ételek mögött, amikor Dávid megszólalt:
–Jenő, csak annyit szedj, amennyit meg is eszel!
A manó tágra nyílt szemmel pislogott:
–De miért? Hisz én ezt nagyon szeretem…
Dávid mosolygott, és bölcsen válaszolt:
–Mert amit nem eszel meg, az kárba vész. Vagy kínáld meg a barátaidat, vagy tedd félre későbbre. Ne pazarolj!
A gyerekek bólogattak, és együtt mondták:
–A megmaradt étel mehet a komposztra is, ahol új életet ad a növényeknek.
Jenő elcsendesedett. A szeme sarkában egy morzsácska remegett, ahogy ráébredt, mekkora bajt okozott azzal, hogy túl sokat szedett– és hogy az emberek is mennyi mindent elpazarolnak. Akkor, ott, a fesztivál közepén, valami varázslatos dolog történt: Jenő teste elkezdett összezsugorodni. A hatalmas manóból újra egy apró, nevetős kis manó lett, aki vígan ugrándozott a tálak között.
–Köszönöm, Dávid! – kiáltotta. – Most már értem, hogy minden falat számít!
Azóta minden héten megrendezik a faluban a “Maradék Fesztivált”, ahol finomságokat készítenek újrahasznosított ételekből, komposztálnak, és megtanulják: a pazarlás nem játék. És ha jól figyelsz, talán egyszer te is meglátod Jenő manót, amint a komposztdombon ülve vidáman integet neked egy almacsutkával a kezében.
Erdélyi Dávid: Jenő manó és a „Maradék Fesztivál”
