Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Lencsinek hívtak. Lencsi nagyon szerette a répát, a palacsintát meg a meséket. Egyik este, amikor nem ette meg a vacsoráját, mert „a borsó túl zöld volt”, anyukája sóhajtott egyet, és a maradékot kidobta a kukába.
Aznap éjjel furcsa dolog történt.
Lencsi álmában egy apró, világító lény jelent meg a párnáján. Narancssárga haja volt, zöld ruhája, és egy kis komposztlapátot tartott a kezében.
–Szia! Én vagyok Tündér Répa, a Varázskukák őrzője! – csilingelte. – Eljöttem, mert baj van!
–Baj? – pislogott Lencsi álmosan.
–Igen! Az emberek túl sok ételt dobnak ki, és ettől a Föld szomorú lesz!
–De hát az csak borsó volt… – motyogta Lencsi.
–Egy borsó is számít! Gyerse velem, megmutatom!
És hopp! Már repültek is egy varázsrépán, egyenesen a Kukavilágba!
Kukavilág egy különös hely volt. Mindenhol kidobott étel hevert: félig megevett szendvicsek, fonnyadt almák, meg egy egész torta, amiből csak egy szelet hiányzott.
–Ez mind pazarlás! – sóhajtott Tündér Répa. – És nézd csak!
A szemétkupacokból szürke bűzfelhő szállt fel az égbe.
–Ez a metán! – magyarázta a tündér. – Amikor az étel elrohad, metángázt bocsát ki, ami melegíti a levegőt. Ez az üvegházhatás, és ettől lesz egyre melegebb a Földön.
–Mint amikor túl sok takaró alatt alszom? – kérdezte Lencsi.
–Pontosan! – bólintott a tündér. – A Föld is izzad!
Tündér Répa elvitte Lencsit a Varázskukák Tanácsához. Ott volt:
- Komposzt Kati, aki a zöldségeket szerette,
- Újrahasznosító Robi, aki mindig barkácsolt,
- és Mérleg Marci, aki segített eldönteni, mennyi étel elég.
–Lencsi, segítesz nekünk? – kérdezték.
–Igen! – mondta határozottan. – De mit kell csinálni?
–Három dolgot – mondta Komposzt Kati:
- Csak annyit szedj a tányérodra, amennyit megeszel!
- A maradékot ne dobd ki, hanem tedd el későbbre vagy komposztáld!
- Meséld el másoknak is, miért fontos ez!
Másnap reggel Lencsi felébredt. A párnáján egy apró répamagot talált, és egy cetlit:
Köszönjük, hogy segítesz megmenteni a Földet! – Tündér Répa”
Lencsi aznap mindent megevett a tányérjáról. A maradék héjat a komposztba tette, amit apukájával kezdtek el a kertben. A suliban is mesélt a barátainak Kukavilágról, a bűzfelhőről és a Varázskukákról.
És tudod mit?
Azóta a suli udvarán nő egy különleges répa. Minden tavasszal világít egy picit, és ha nagyon csendben vagy, talán még hallod is, ahogy Tündér Répa nevet.
Az étel érték. Ha kidobjuk, nemcsak pazarlunk, hanem ártunk a Földnek is. A lebomló étel metángázt termel, ami melegíti a bolygót. De ha figyelünk, komposztálunk, és csak annyit veszünk, amennyit megeszünk, akkor segíthetünk a Földnek újra mosolyogni.