Az Európai Bizottság Állampolgári Panel kezdeményezés lényege, hogy az Európai Unió bevonja az európai polgárokat az Unió legégetőbb problémáit érintő párbeszédekbe, illetve a soron következő jogalkotási feladatok előkészítésébe. Az első alkalommal megrendezett, három alkalomból álló panelbeszélgetés-sorozat és műhelymunka témája az élelmiszerpazarlás volt.
Forrás: https://citizens.ec.europa.eu/index_en
A panelbeszélgetésen való részvételre a 27 tagállamból 150 európai polgárt kértek fel, köztük természetesen magyarokat is, akiket véletlenszerűen választottak ki úgy, hogy reprezentálják a lakosság sokszínűségét. A budapesti születésű, de Pécsen élő pszichológushallgató, Nyika Eszter Dorottya volt az egyik magyar paneltag, aki Brüsszelből hazatérve örömmel válaszolt kérdéseinkre:
Forrás: Nyika Eszter Dorottya
A Citizens’ Panel előtt is foglalkozott-e az élelmiszerpazarlás csökkentésével? Ha igen, hogyan?
Igen, egész pontosan gimnáziumi éveim alatt, mikor az 50 óra kötelező közösségi szolgálatból tizenötöt a Re-formáló Non-profit szervezetnél töltöttem. Ezen szervezet célja, hogy a kisboltok jó állapotú élelmiszerét eljuttassa rászoruló személyeknek. Az én feladatom az volt, hogy a kisboltokból összegyűjtsem a maradék pékárut, majd rendszerezzem őket, hogy utána gördülékenyen ki lehessen őket osztani.
Mit gondolt, amikor megkapta az e-mailt arról, hogy beválogatták a Panelbe?
Nagyon izgatott voltam, hogy lehetőséget adnak arra, hogy ilyen közvetlenül részt vehessünk a döntéshozásban. Már az általános iskolában is én voltam az az izgága gyerek, aki elhitte, hogy DÖK tényleg befolyásolhatja az iskola döntéseit. Fontosnak tartottam és tartom, hogy amennyiben az embernek lehetőséget adnak arra, hogy hallassa a hangját, akkor azt használja ki.
Forrás: Nyika Eszter Dorottya
Mi a benyomása, Magyarország hogyan áll az élelmiszerpazarlás-megelőzés területén?
Mint kiderült, közel semmit sem tudtam arról, hogy Magyarországnak már voltak megmozdulásai ezen területen, többek közt az oktatásban, szupermarketekben. Jó volt hallani ezekről, véleményem szerint ezen programok kiterjesztésével, népszerűsítésével lehetne segíteni az embereket a pazarlás elkerülésében.
Milyen fogyasztói csoportokat lenne fontos megszólítani ebben a kérdéskörben?
Én úgy gondolom, hogy a fiatal felnőtteknek lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy segítsék őket a pazarlásmentes életmód kialakításában. Nem azért, mert annyira lusták lennénk mi 21 évesek, hogy csak úgy kidobáljuk az ételt, hanem mert ténylegesen nincs arról tudásunk, hogy például mit hogyan érdemes tárolni, mit honnan érdemes beszerezni. Ezen korcsoportba tartozó személyek aktívan alakítják az életüket éppen, nyitottak az új rutinokra, megoldásokra, főleg ha az spórolási lehetőséget biztosít.
Forrás: Nyika Eszter Dorottya
Hogyan lehetne az iskolás korú gyerekeknek a leghatékonyabban átadni az élelmiszerpazarlás-mentes szemléletet?
Tekintve, hogy alapvetően is le vannak terhelve az iskolás gyerekek, úgy gondolom hogy már egy létező tárgy (pl. technika, etika, környezetismeret) áldozhatna rá mondjuk egy félévet, hogy segítsen a gyerekekben belső motivációt teremteni a pazarlás csökkentésére. Belső motiváció. Ez a kulcsszó, szerintem. Bármilyen jutalmazást vagy büntetést találnak ki a pazarlással kapcsolatban, egyik sem lesz akkora hatással, mint a motiváció kialakítása.
Milyen javaslatok kidolgozásában vett részt?
Pszichológia hallgatóként leginkább a belső motiváció kiépítéséért felelős javaslatokban tudtam volna részt venni, de sajnos végül másik témát kaptunk. Később azonban ezt sem bántam, mert a csapattársaim közül sokan értettek a gazdasági megközelítésekhez, én pedig ki tudtam egészíteni a gondolataikat, valamint segíthettem a megfogalmazás hatásosságának biztosításában. Végül mindkét javaslatunk arra irányult, hogy a rövid távolságról beszerzett áruk forgalmazását kell támogatni állami és EU szinten, hisz minél kevesebb időt tölt egy élelmiszer utazással, annál több ideig áll el a polcon.
Forrás: Nyika Eszter Dorottya
Milyen tapasztalatokkal tért haza?
Alapvetően jó volt egy kis emlékeztető nekem is, hogy saját háztartásomban tegyek a pazarlás ellen. Mindemellett a demokrácia aktív gyakorlása felejthetetlen élmény volt, az embernek jól esik, ha hasznosnak érzi magát, és jól esik, ha meg akarják hallgatni az ő egyéni élményeit. Nagyon szimpatikus volt a demográfiai sokszínűség, amit láthattunk, felejthetetlen élménnyé pedig pont az tette, hogy látszott, milyen sokan készek felszólalni, ha a vezetőség kész hallgatni.
Mi az a 3 legfontosabb üzenet, amit szívesen megosztana az olvasókkal, hogy segítse őket az élelmiszerpazarlás csökkentésében?
Kicsit önző leszek, és a saját szemszögemből fogok beszélni. 21 éves vagyok, saját háztartást vezetek. Én is, és a fiatalok többsége is nyitott a tanulásra. Legyünk nyitottak a lehetőségekre, legyünk nyitottak a megélt tapasztalatokra. Mi készen állunk, hogy tanuljunk, a kérdés az, hogy a tagállamok készen állnak-e arra, hogy tanítsanak.
Ennél konkrétabb tippek:
1. Amennyiben megengedhetik maguknak, vásároljanak rövid távolságról származó élelmiszert (pl. hazai termelőktől)
- Nézzenek utána, mit, hol, hogyan lehet tárolni
3. Nézzenek körbe, hogy a környéken milyen karitatív szervezetek találhatók
4.. Nem biztos, hogy mindig megéri az egyet fizet kettőt vihet akció, ha a második áru úgyis a kukában végzi
Az ott szerzett tudásból mit épített be a mindennapjaiba?
Alapvetően se pazaroltam sokat, eléggé jól tudom követni, hogy miből mennyit fogyasztok. Az utazást követően utána néztem azonban, hogy mit hogyan érdemes tárolni, mit hova kell rakni a hűtőben. Lehet, hogy kis dolgok ezek, de rövid távon az ember lelkének tesznek jót, hosszú távon pedig a háztartásának is.