Élelmiszer-kilométerként emlegetjük azt a távolságot, amelyet az élelmiszereink a származási helyüktől a fogyasztó asztaláig megtesznek.
A szállítási távolságok észszerűsítése azért fontos kérdés, mert az adott termékek életciklusa során keletkező szén-dioxid lábnyom 10-12%-a erre a szakaszra vezethető vissza, amely természetesen erőteljesen függ a szállítás módjától és a szállított tétel nagyságától.
Az importált zöldségeket és gyümölcsöket akár több ezer kilométeren át is szállíthatják, amíg az áruházak polcaira kerülnek. A szállítási távolság növekedésével nem csak az áru mozgatására, hanem például hűtésre fordítandó energia is arányosan nő. Emellett minél messzebbről szállítják a termékeket, annál nagyobb eséllyel nyomódnak és sérülnek meg útközben, amely élelmiszerhulladékok keletkezéséhez vezethet.
A nagyobb távolságra szállított gyümölcsökre és zöldségekre ráadásul jellemző, hogy nem a teljes érettségi állapotban takarítják be őket, hogy ne romoljanak meg a hosszú utaztatás során, így azok érzékszervi minősége jelentősen elmaradhat a friss belföldi árukétól. Természetesen nem minden zöldség és gyümölcs terem meg hazánkban, de ha éppen olyasmit vásárolunk, amely esetében a polcon a hazai és külföldi termék egyaránt megtalálható, akkor vásárláskor érdemes a fenti szempontokat is figyelembe venni.
Nem mindegy azonban az sem, hogy az utolsó egy-két kilométert hogyan teszi meg az áru. Igyekezzünk figyelni a környezetünkre oly módon is, hogy ha nem muszáj, ne üljünk autóba. A tömegközlekedés mellett javasoljuk, hogy amennyiben megoldható, sétáljunk vagy kerékpárral közelítsük meg a boltot, ezzel a környezetünk mellett az egészségünknek is jót teszünk!