A futószalagokon kígyózó szemét között egy-egy koszos császárzsemle és romlásnak indult mandarin bukkan fel. Elég pár percet állnunk a szalag mellet, hogy egy egész család napi ételadagját lássuk elhaladni a végtelen szemétáradatban.
A Maradék nélkül munkatársai a gödöllői regionális hulladéklerakónál jártak, hogy saját szemükkel lássák, tényleg látványosan sok-e az eldobott élelmiszer. A válasz megdöbbentően egyértelmű volt.
A lerakó munkatársait arra kértük, hogy a futószalagról gyűjtsék külön az élelmiszerhulladékot a többi szeméttől. Nagyjából két óra kellett ahhoz, hogy egy konténer megteljen. Figyelmesebben szemügyre véve a „zsákmányt”, világossá vált, hogy az élelmiszerek nagy része még bontatlan csomagolásban került a kukásautóba. Zacskózott sajtos stanglik, érintetlen banánok és narancsok, dobozos gyümölcslevek kerültek elő a konténerből.
Rögtönzött kísérletünk arra is rámutatott, hogy a legnagyobb probléma a kenyérfélékkel, pékáruval van − főleg toastkenyerek, cipók, bukták, zsemlék töltötték meg a kukát.
A hulladéklerakó dolgozói azt is elmondták, hogy nem egy kivételes napon érkeztünk a helyszínre − az ilyen mértékű pazarlás látványa számukra már teljesen megszokott. A hulladékok közé jutott étellel pedig sajnos már semmit nem kezdhetnek: ami egyszer bekerült a lerakóba, abból már soha többé nem lehet újra fogyasztásra alkalmas élelmiszer.