Ősszel jelentős mennyiségű zöldhulladék keletkezik a háztartásokban, nemcsak a kerti munkálatok és a lehulló falevelek miatt, de a természet is bőségesen ellát minket szezonális zöldségekkel-gyümölcsökkel, így a konyhában is több a növényi hulladék. A szemetes helyett komposztálással környezetbarát módon juttathatjuk vissza a természet körforgásába ezeket az értékes szerves anyagokat. A Komposztünnep (október 10.) alkalmából összegyűjtöttünk néhány hasznos tudnivalót a komposztálással kapcsolatban.
Sok élelmiszerrész (például a csirkecsont, tojáshéj, burgonyahéj, kávézacc) nem kifejezetten alkalmasak emberi fogyasztásra, így hulladékként való megjelenésükkel mindenképpen számolnunk kell. Ezek egy része komposztálható vagy állateledelként hasznosítható, de van, amit csak a kommunális hulladékba – jövő évtől pedig a biohulladék-gyűjtőbe – tudunk dobni. Ezek sokszor magas víztartalmú élelmiszerrészek, a hulladékégetőbe kerülve csökkentik annak hatásfokát, a lerakóban pedig nem kívánatos üvegházhatású gázok keletkezése közben bomlanak le. Éppen ezért nagyon fontos, hogy komposztálással csökkentsük a kukába kerülő szerves hulladék mennyiségét.
Mi a komposztálás?
A komposztálás olyan természetes biológiai folyamatokra támaszkodó eljárás, amely során a mikro- és makroorganizmusok az elkülönítetten gyűjtött biohulladékot lebontják, és ennek eredményeképpen humuszképző anyagok és szervetlen ásványi sók keletkeznek. A folyamat végterméke a komposzt. A komposzt lényegében a mesterséges humuszt jelenti, vagyis olyan anyag, amely a növények számára szükséges tápanyagokat tartalmazza. Kinézetre morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű anyag, magas szervesanyag-tartalommal. Felhasználható a mezőgazdaságban, kertészetekben, otthonunkban pedig virágföldnek vagy konyhakerthez. Fontos szerepe, hogy a műtrágya használatát is visszaszoríthatjuk vele.
Mi kell hozzá?
Elsősorban elhatározás és környezettudatos szemlélet. Emellett megfelelő komposztálóhelyre és komposztálható anyagokra van szükség. A hely tekintetében a kertes házban élők előnyben vannak, hiszen a kert egy kicsit árnyékosabb részén könnyedén kialakítható egy komposztáló sarok. Választhatunk komposztládát (készen kaphatót vagy egy kis kézügyességgel saját készítésűt), de egy gödör is megteszi, ez utóbbinál a giliszták is hasznos segítőtársaink lesznek. Szerencsére ma már azok is számtalan lehetőség közül választhatnak, akiknek nincs kertjük. Akár a saját konyhánkba is beállíthatunk egy komposztáló edényt, így még a lakásból sem kell kilépni a konyhai hulladék fenntartható módon való kezeléséhez. Ebben az esetben is a giliszták vagy egy úgynevezett starter kultúra – mikrobák és segédanyagok keveréke – lesznek segítségünkre a hulladékok lebontásában. Bár sokan tartanak tőle, de a komposztálás ezen módja sem jár kellemetlen szagokkal, ezt a Maradék nélkül program saját kísérletei is bizonyítják. Szintén kitűnő megoldás, ha csatlakozunk egy közösségi komposztáló csoporthoz. Ha pedig elég lelkesek vagyunk, mi magunk is kezdeményezhetjük egy ilyen pont kialakítását a saját lakhelyünk vagy munkahelyünk környezetében.
Komposztálható anyagok jócskán akadnak a háztartásban, a konyhai hulladékok csaknem fele komposztálható. A magyar háztartások egy év leforgása alatt több százezer tonna zöldség- és gyümölcshéjat, kávézaccot és tojáshéjat termelnek. A Nébih legutóbbi élelmiszerhulladék felmérése szerint a komposztálható anyagoknak alig a fele kerül végül ténylegesen a komposztra a magyar háztartásokban. Nézzünk néhány példát arra, hogy mit szabad és mit nem szabad komposztálni az élelmiszerhulladékok közül!
Kapcsolódó anyagaink
Komposztálási útmutató
Gilisztakomposzt hulladéknapló
